Egy királynő otthona, a Királyok útján

Van, amikor az ember belép egy lakásba, és egyszerűen csak megáll. Nem kell keresni, hogy mi az, ami megfogja. Érzed. Ott van a levegőben.

Erikának ilyen otthona van.

Kifinomult ízlés. Határozott személyiség. Évek Amerikában - és mindaz, amit az ember ott magába szív: elegancia, igényesség, az a fajta természetes magabiztosság, ami nem kér bocsánatot azért, hogy szép dolgokat akar maga körül.

Ez a 90 négyzetméter pontosan ezt tükrözi vissza.

A lakás egyik első szereplője a lépcső. Klasszikus, fehér, fa - és igen, rögtön megadja az alaphangot. Nem tolakszik, nem harsog. Csak áll ott, és tudja, hogy szép. Pontosan úgy, ahogy egy igazán elegáns nőnek sem kell hangsúlyoznia magát.

A fény itt nem véletlenszerű vendég. A lakás fekvéséből adódóan bőven árad - és mi ezt hagytuk érvényesülni. Világos falak, puha tónusok, semmi felesleges. Ami viszont ott van, az mind számít.

A lámpatestek. Ezekre különösen büszke vagyok. Azonos gyártótól, azonos termékcsaládból - mert egy jól összerakott egységnek lelke van. A textúrált üveggömbök az arany foglalatban... nem lehet levenni róluk a tekintetet. Nappal visszaverik a fényt, este pedig saját kis univerzumot teremtenek. Nem lámpa - ékszer!

Az arany szín visszatér a lakásban újra és újra. Csaptelep, fogantyú, lámpa. Mindig csak egy csipetnyi - de mindig pontosan ott, ahol kell. Pont mint egy jól választott kiegészítő: nem uralja az outfitet, hanem teljessé teszi.

A nappali fókuszában egy egyedi kép áll - Erika kedvenc színeiben. Zöld, arany, bézs. Élénk, mégis harmonikus. Ez az a mozdulat, amitől a tér személyes lesz. Nem lakás, hanem OTTHON. Valakié. Az övé.

A kárpitok, a szőnyegek, a függönyök - mindegyiknél ugyanaz a vezérelv: puha, meleg, hívogató. Mert hiába gyönyörű egy tér, ha nem akar visszacsalogatni. Erika otthona viszont marasztal.

És akkor ott van még a pipere sarok a hálóban. Az én személyes kedvencem ebből a projektből. Beépített fésülködőasztal, mennyezetig érő tükör, réz kristálycsillár függesztékek, bársony puff - mályvától a bordóig. Ez nem sminkasztal. Ez egy rítus helyszíne. Az ébredésé, a reggeli készülődésé, ahol elindul egy újabb nap, amitől teljessé válik az élet.

Erika pontosan tudta, mit akar. Az én dolgom csak annyi volt, hogy megtaláljam hozzá a megfelelő formát.